Augusztus 4-én a perui esszéista, Santiago Roncagliolo egy Daniel Titingerrel készített hosszú interjúban így jellemezte XIV. Leo kulisszák mögötti módszereit, amikor még Robert Prevost, Chiclayo (Peru) püspöke volt.
Roncagliolo szerint Prevost csendben épített koalíciókat, megosztotta az ellenfeleket, irányította az információáramlást, és a nyilvános konfrontáció helyett a diszkrét politikai fellépést részesítette előnyben. Roncagliolo általában szimpatizál XIV. Leóval.
„Elbeszélői szempontból rémálom volt. Nincsenek mondatai, jelenetei, gesztusai. Ha megkérdezzük a forrásokat: »Mit mondott Prevost abban a drámai és döntő pillanatban?«, azt válaszolják: »Semmit, azt hiszem.«”
Az Opus Dei gyengítése belülről
Titinger interjúalany „trójai falónak” nevezte Prevostot: „Megérti az ellenfelet, nem száll szembe vele nyíltan, hanem belülről teszi tönkre. Mindig csendes; ezért nem volt túl ismert.”
Roncagliolo nem utasítja el ezt a jellemzést, és ő is ilyen szempontból tárgyalja Prevostot.
Azt is elmagyarázza, hogyan gyengítette Prevost az Opus Deit: „Prevost megosztotta az Opus Deit. Fontos kinevezéseket ajánlott fel a szervezet legígéretesebb fiatal tagjainak többségének, akik egyébként évtizedeket kellett volna várniuk. Azzal, hogy egy részüket magához csábította, semlegesítette a szervezet egységes fellépésre való képességét.”
A Sodalicio-ügy
A Sodalicio-ügy kapcsán Roncagliolo – aki Paola Ugaz és Pedro Salinas újságírók barátja – elmondja, hogy Prevost lett az „újságírói szerkesztőjük”, irányítva az információk gyűjtését és dokumentálását, amelyeket aztán Rómába küldtek. Ugaz és Salinas a Sodalicio ellenségei voltak, egy látszólag hagyományos katolikus papi testvériségé, amelyet homoszexuálisok vezettek, és amely mára már feloszlott.
Roncagliolo leírja, hogyan jutott el az anyag Ferenc pápához: „Még azt is kiválasztották, mely napokon küldjék el az anyagot a nunciatúrán keresztül, és ellenőrizték, ki kezeli aznap a leveleket, mert voltak olyanok, akiknek elküldhették, és voltak olyanok, akiket jobb volt elkerülni. Ez az egész, szinte kémkedésnek is beillő művelet folyamatosan ellátta Ferenc pápát információkkal.”
Roncagliolo hozzáteszi, hogy ezek az óvintézkedések azt a meggyőződést tükrözték, miszerint „a sodalistáknak partnereik és barátaik vannak a Vatikánban”.
Roncagliolo szerint Prevost elintézte azt is, hogy Ferenc pápa fogadja Paola Ugazt, és ezt a fogadást „a védelem jelének” nevezte. „Közös fotó a pápával azt jelentette: »A pápa a mi oldalunkon áll.«”
Hozzáteszi, hogy XIV. Leo ma „ugyanazt a logikát” követi azzal, hogy fogadja Gareth Gore újságírót, az Opus Dei ellen szóló könyv szerzőjét.
Ezenkívül Roncagliolo megjegyzi, hogy Prevost még a közeli munkatársaitól is eltitkolta tetteit, és felidézi, hogy Pedro Salinas „nyíltan dühös volt Prevostra, mert úgy tűnt, hogy semmit sem tesz, miközben valójában a háttérben aktívan tevékenykedett.”
A Callao-i egyházmegye átszervezése
2020 áprilisában Ferenc pápa elfogadta José Luis del Palacio callaói püspök – aki a Neokatechumenális Úthoz kapcsolódó prelátus – 70 éves korában benyújtott korai lemondását, és Prevostot nevezte ki apostoli kormányzónak. A Vatikán nem adott hivatalos magyarázatot a korai lemondásra.
Roncagliolo szerint Prevost átszervezte a Callao-i egyházmegyét, eldöntötte, mely papok maradnak és melyek távoznak, újjáépítette a Caritas szervezetet, és helyreállította a kapcsolatokat azokkal a papokkal, akiket zaklattak – mindezt „a legnagyobb diszkrécióval és anélkül, hogy konfrontációt váltott volna ki az egyházon belüli különböző csoportok között”.
Roncagliolo arra a következtetésre jut, hogy ezek a módszerek magyarázzák, miért nevezte ki Ferenc pápa Prevostot Rómába: „Ez a képesség, hogy nagyon sötét helyzetekkel diplomáciával, szelíd kézzel és politikai ügyességgel szálljon szembe, késztette Ferenc pápát arra a gondolatra: »Ő az utód – vagy legalábbis az, akit én akarok.«”
AI fordítás