KARÁCSONY
KARÁCSONY*
„Új és teljesen szokatlan titok tárul szemem elé: pásztorok énekét hallom, de nem csendes pusztai dallamokat énekelnek, hanem diadalmas mennyei himnusz hangzik ajkukról. Angyalok dala cseng, arkangyalok énekelnek, kerubok magasztalják, szeráfok dicsőítik, mindnyájan együtt ujjongva köszöntik Istent a földön, és az embert az égben. A Magasságbeli Isten intézkedéséből földre szállott és az ember Isten jóságából újra elnyerte az eget. Ma Betlehem olyan, mint az égbolt: csillagok helyett éneklő angyalok a díszei, a nap helyett az Igazság Napja tündöklik ott. Ne kutassuk, hogy történt mindez, mert ahol Isten akarja, enged a természet rendje. Akarta, tehette, leszállott, üdvösséget hozott: Istennél minden lehetséges. […] Királyok jöttek, hogy csodálják az Égi Királyt, miként jött a földre […], hogy leborulva imádják. […] Asszonyok csodálják őt, aki asszonytól született, mert az asszonyi fájdalmat vidámságra fordította […], pásztorok a jó Pásztort, aki életét adja juhaiért. […] Anyát látok, aki gyermeket szült, imént világra jött Csecsemőt, de nem értem a születés módját, mert nem működnek a természet törvényei, mikor Isten akarja. Mily végtelen kegyelem! Isten örök Egyszülöttje.” (Aranyszájú Szent János Karácsonyi beszédéből – részletek)
*
„Isten a földön van, Isten az emberek között van, nem tűz és harsona szó által, nem füstölgő és homályba burkolódzó hegyen keresztül, nem a hallgatók lelkét rémületbe ejtő vihar által adja törvényét, hanem szelíden és kedvesen szól a vele egy fajtához tartozókhoz a testen keresztül. Isten a testben. Nem időszakonként működve, mint a prófétákban, hanem magával egy természetűvé téve az emberséget, és azt magával egyesítve tulajdonává téve, és az ő miénkkel egynemű teste által önmagához vezetve vissza az egész emberiséget. Ezt kérdezik: Hogyan jut el a ragyogás egy által mindegyikhez? Milyen módon van a testben az Isten? Ahogyan a tűz a vasban. Nem helyét változtatva, hanem közölve magát. Hiszen a tűz nem szalad át a vasba, hanem megmarad a maga helyén, csak átadja neki erejét, és önmaga egészével tölti be azt, ami részesedik benne. Ugyanígy az isten Ige sem mozdul ki önmagából, mégis „köztünk lakozott” /Jn 1, 14/, nem lett változás alanya, és az Ige mégis testé lett /Jn 1, 14/. Az ég sem vált meg attól, aki összetartja, és a föld is ölébe fogadta a mennyeit. Ne akard az istenség aláhullásának gondolni, mert nem megy egyik helyről a másikra, mint a testek. Azt se képzeld, hogy az istenség megváltozott, testé alakult át; mert a halhatatlan változatlan. Azt kérded: Miként lehet, hogy a test gyöngesége nem árasztja el az Igét? Már megmondtuk, hogy a tűz sem veszi át a vas tulajdonságait. A vas fekete és hideg, de ha a tűz felhevíti, alakot változtat, akkor ragyogóvá válik, és nem a tüzet feketíti be, ellenkezőleg, maga izzik, nem hűti le a tüzet. Ugyanígy az Úr emberi teste is, maga részesedik az istenségben, nem ő ruházza saját gyengeségét az istenségre. Avagy nem engeded meg, hogy az istenség ehhez az érzékelhető tűzhöz hasonlóan fejtse ki hatását, hanem az emberi gyöngeségből kiindulva szenvedélyt képzelsz azzal kapcsolatban, ami mentes a szenvedélytől, és nehézségeid támadnak arra vonatkozóan, miként léphet közösségre a romlandó természet a sérthetetlennel? Akkor tudd meg a titkot. Az Isten azért van a testben, hogy az ott megbúvó halált megölje. Mert ahogy a test esetében a mérgekből megfelelően kikevert gyógyszer eltávolítja az ártalmakat, és ahogy a házban levő sötétséget eloszlatja a behozott világosság, ugyanígy semmisül meg az istenség jelenlétében az emberi természeten eluralkodó halál. Mint a jég a vízen, amíg tart a sötét és az éjszaka, addig elborítja a víz felszínét, a napsugár melege azonban elolvasztja. Ugyanígy uralkodott a halál Krisztus eljöveteléig /vö. Róm 5, 14/, miután azonban megjelent Istenünk üdvözítő kegyelme /vö. Tit 2, 1/, és felkelt az igazságosság Napja /Mal 4, 22/, a halált elnyelte a győzelem /1Kor 15, 54/, mert nem tudta elviselni az igazi élet jelenlétét.” (Nagy Szent Bazil: Krisztus Szent Születésére – részletek)
Krisztus születik! Dicsőítsétek!
***
IZAJÁS PRÓFÉTA ÉNEKE
(Részlet a karácsony éjjeli zsolozsmából)
Pap: Velünk az Isten, * értsétek meg nemzetek, * és térjetek meg, mert velünk az Isten!
Nép: Velünk az Isten, * értsétek meg nemzetek, * és térjetek meg, mert velünk az Isten!
Pap: Halljátok minden távol föld, * Hatalmasok térjetek meg; * Fegyverkezzetek bár, le fogtok győzetni; *’ mert velünk az Isten!
Nép: Velünk az Isten, * értsétek meg nemzetek, * és térjetek meg, mert velünk az Isten!
Pap: Övezzétek föl magatokat, le fogtok győzetni; * Tartsatok bár tanácsot, meghiúsul az; * Osszatok parancsot és nem lesz meg az; *’ mert velünk az Isten!
Nép: Velünk az Isten, * értsétek meg nemzetek, * és térjetek meg, mert velünk az Isten!
Pap: A ti félelmetek szerint nem félünk és nem rettegünk; * A seregek Urát, őt tartsátok szentnek, ő legyen a ti félelmetek; * Ő legyen rettegésetek és ő nektek szentelésetekre lesz; *’ mert velünk az Isten!
Nép: Velünk az Isten, * értsétek meg nemzetek, * és térjetek meg, mert velünk az Isten!
Pap: És én várom az Urat és őreá fogok várni; * Íme én gyermekeim, kiket nekem az Úr jelül adott; * A nép, mely sötétségben járt, nagy világosságot látott; *’ mert velünk az Isten!
Nép: Velünk az Isten, * értsétek meg nemzetek, * és térjetek meg, mert velünk az Isten!
Pap: A halálárnyék tartományában lakóknak világosság támadt; * Mert kisded született nekünk és fiú adatott nekünk; * kinek vállán vagyon a fejedelemség, és az ő békességének nem lesz vége, *’ mert velünk az Isten!
Nép: Velünk az Isten, * értsétek meg nemzetek, * és térjetek meg, mert velünk az Isten!
Pap: És hívatik az ő neve a nagy szövetség angyalának; * Csodálatosnak, tanácsadónak, Istennek, erősnek, * békesség fejedelmének; a jövendőség atyjának; *’ mert velünk az Isten!
Nép: Velünk az Isten, * értsétek meg nemzetek, * és térjetek meg, mert velünk az Isten!
Pap: Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek * most és mindenkor * és örökön-örökké. Amen; *’ mert velünk az Isten!
Nép: Velünk az Isten, * értsétek meg nemzetek, * és térjetek meg, mert velünk az Isten!
Pap: Velünk az Isten, * értsétek meg nemzetek, * és térjetek meg, mert velünk az Isten!
Nép: Velünk az Isten, * értsétek meg nemzetek, * és térjetek meg, mert velünk az Isten! (2x)
IZAJÁS PRÓFÉTA ÉNEKE
***
Karácsonyi katavászia, 1. hang.
(Részlet a karácsony éjjeli zsolozsmából)
I. Krisztus születik, dicsőítsétek! / Krisztus a mennyből jő, ünnepeljétek, / Krisztus a földön, büszkélkedjetek! / Énekeljetek az Úrnak minden föld, / és magasztaljátok őt, ó, népek, * mert ő megdicsőíttetett!
III. Az Atyától öröktől fogva született Fiúnak, / és az utóbbi időkben a Szűztől szeplőtelenül megtestesült / Krisztus Istennek örvendezve kiáltsuk: * Ki hatalmunkat fölemeléd, szent vagy te, mi Urunk!
IV. Jessze törzséből fölsarjadt vessző, / s annak virága, Krisztus, / a Szűztől születtél, / a megárnyékolt dicséretes hegyből; / ki eljöttél, mint testnélküli Isten, / hogy megtestesülj a Szeplőtelentől; * dicsőség a te erődnek Uram!
V. Ki a békesség Istene / és az irgalmasság Atyja vagy, / leküldted nekünk a nagy szövetség békeosztó angyalát, / ki által az istenismeret világosságára megtaníttattunk. / Azért éjjel virrasztva * dicsőítünk téged, Emberszerető!
VI. Jónást a tengeri szörny gyomra / sértetlenül adta vissza, / az Istenige a Szűz méhét is épségben megőrizte; / mert aki nem volt alávetve a romlásnak, * az saját szülőanyját is sértetlenül tartá meg.
VII. A vallásosan nevelt ifjak / a gonosz zsarnok parancsát megvetvén, / a tüzes kemencétől sem rettentek vissza, / hanem a lángok közt állva lelkesülten énekelték: * Áldott vagy te, atyáinknak Istene!
Elővers: Dicsérjük, áldjuk, imádjuk az Urat, énekeljük az Urat és magasztaljuk őt mindörökké!
VIII. A harmatozó kemence természetfölötti csodát ábrázolt elő, / mert miként az nem hamvasztotta el a belévetett ifjakat, / úgy meg nem égett a Szűz méhe sem / az Istenség befogadott tüzétől. / Azért énekelve kiáltsuk: / Áldja az Urat minden teremtmény, * és magasztalja őt mindörökké!
IX. Különös és dicsőséges titkot látok: / mennyet és istállót, királyi széket és Szüzet, / jászolt, melyben a befogadhatatlan / Krisztus Isten nyugovék, * kit énekekben magasztalunk.
Karácsonyi katavászia, 1. hang.
***